A pénzügyi nevelésről szóló blogomon a heti téma az volt, hogy olvass! Te is és a gyereked is. Igaz, mindkettőtöknek kicsit másképpen kell az életkori sajátosságok okán, de mindkettőtök pénzügyi jövőjének határozottan jót tesz, ha megtanultok olvasni. Akár a sorok között is.
Valamilyen oknál fogva azonban hajlamosak vagyunk ezt a nagyon fontos feladatot, mármint hogy olvasunk (akár a sorok között is), elspórolni. Kényelmesebb nem olvasni, főleg nem értelmezve olvasni. De miért mondunk le a pénztárcánk védelmének eme nagyon fontos formájáról? A magyarázat a szakértőnek látszó tárgy effektusban rejlik.
A szakértők szinte feltétel nélküli tisztelete pedig evolúciós programunkban.
De nézzük szépen sorjában!
Ha elmegyünk a bankba, és ne is menjünk olyan messzire, hogy teszem azt hitelt veszünk fel – egyrészt manapság kisebb fajta csoda kellene hozzá, hogy kapjunk, másrészt a nagy hitelkrachból talán okultunk annyit, hogy mostanság nem is nagyon kívánkozunk mi sem hitelt felvenni -, maradjunk csak egy egyszerű mezei folyószámla-szerődésnél. Mit teszünk?
Általában felszerelkezünk az iratainkkal, aztán bemegyünk A bankba. Igen, A bankba, mert a legtöbb ember megszokásból ugyanahhoz a bankhoz megy, mint a bumeráng. Bár most már egyre többen vannak olyanok is, akik tudatosan körülnéznek, összevetik a különböző bankok ajánlatait, és az így kapott adatok alapján döntenek.
A pénzügyi coach (köz)beszól:
Hurrá! Már éppen ideje volt! Haladunk, ha lassan is. Csak közben tönkre ne menjünk…
Vegyük azonban az alapesetet, ami a válság előtt tipikus volt, és sajna még ma sem merném letenni a nagy esküt, hogy az ügyfelek döntő többsége nem így intézi a bank-biztosítási ügyeit!
Szóval bemegyünk A bankba, és sorszámot kérünk. Amikor sorra kerülünk, leülünk
a kedves ügyintéző hölggyel/úrral szemben, és előadjuk, hogy folyószámlát szeretnénk nyitni. Az ügyintéző néhány gyors és rövid kérdést tesz fel arra nézvést, hogy milyen igényeink lennének a bankszámlát illetően. És itt már nagyobb részt el is adtuk magunkat, már el is hittük, hogy az ügyintéző szakértő.
Miért?
- Mert ott ül úgy kiglancolva, hogy szakértő a kinézete
- mert íróasztala is van (ami ugyan egy pult másik oldala, de a hatás mégis olyan)
- mert rengeteg papír és a számítógép mögül néz ránk, amikről nekünk fogalmunk sincs, hogy mire jók, miért kellenek, és egyáltalán hogyan kellene kitölteni, de ezt az ügyintéző mind tudja
- és legfőképpen azért, mert ő kérdez, és ezzel kezébe vette a beszélgetés irányítását!
- no meg persze azért is, mert ő áll elő javaslattal, mert honnan is tudhatnánk mi a sokféle folyószámla-csomag közül, hogy melyik is nekünk a legjobb…(sic! – már hogyne tudhatnánk??? Az internet korában? Ugyan már!)
- A bankban ülő ügyintéző hölgy vagy úr szakértő. Abban, hogy azt a számítógépes rendszert hogyan kell kezelni, hogy azokat a papírokat hogyan kell kitölteni, talán még a bank pénzügyi termékeit, beleértve a kérdéses folyószámla-csomagot is, jobban ismeri. De attól még nem pénzügyi vagy banki szakértő.
- Kérdezni mi is tudunk. Ne féljünk magunkhoz ragadni ezzel is a kezdeményezést! Mi ettől ugyan nem leszünk szakértők a banki ügyintéző szemében, de egyértelműsíteni lehet, hogy ebben a szituban ki van a másikért…
- Mi is felkészülhetünk előre az adott banki termékből. Sőt, ez erősen ajánlott is. Ez adja ugyanis a kezünkbe azt a lehetőséget, hogy mi kérdezzünk, mi irányítsunk.
Ugye, jó érzés, hogy Te vagy a vadász? (Férjezett nevén szakértő…)


[...] A múlt héten arról volt szó, hogy miért is ájulunk el akaratlanul is attól, hogy ha valaki egy kicsit többet ért nálunk valamihez – kivált a pénzügyekhez. Beindul az evolúciós program, és félisteni tisztelettel szemléljük azt, aki jól hangzó szakszavakkal tud dobálózni. (Mit gondolsz, az orvosokat miért szemlélik a legtöbben tisztelettel vegyes értetlenséggel?) [...]